Alapelvek
- MONTESSORI PEDAGÓGIA ELVEI
Az abszorbeáló lélek
Mária Montessori vallja, a gyerekek ösztönösen szívják magukba a környezet ingereit a szenzitív periódusukban, életkoruknak abban a szakaszában, amikor a világ egyfajta megértése, megismerése a cél.
Az óvodás gyerekek mindent meg akarnak érteni, mindent meg akarnak magyarázni. „tovább”…
Az érzékeny periódusok
„ A belső befogadóképesség határozza meg, mit kell felvennie a gyermeknek a környezet sokszínűségéből, s hogy melyik szituáció a legelőnyösebb a pillanatnyi fejlődési stádium számára. Ez az, amelynek következtében bizonyos dolgokra figyel, másokra nem.” állítja Mária Montessori. „tovább”…
A figyelem polarizációja
Mária Montessori a 3-7 éves gyermekeket megfigyelve tapasztalta, hogy a gyerekek időnként elmélyülnek egy-egy tevékenységben.
A külső ingerre – ami egy eszköz – tartós reakcióval reagál a gyerek.
Mária Montessori ezt a tevékenységet kísérő jelenséget a figyelem polarizációjának nevezi, pl. egy új ismeretlen dolog vizsgálata a megismerés szintjéig. „tovább”…
A gyermek szabadsága
„..nem lehetünk szabadok, ha nem vagyunk függetlenek.”
A szabadság, az önállósulási vágy már a születéssel elkezdődik a gyerekek életében. Eleinte szoros a kötődés, majd a későbbiekben fokozatosan elszakad a felnőttől, elkezdi az „önként” vállalt feladatokat begyakorolni.
Mária Montessori megfigyelte, ha szabadságot, szabad döntést kapnak cselekedeteikben a gyerekek, akkor kialakul a fegyelem. „tovább”…
A gyermeki munka jellemzője
A gyerekek élvezik a munkát, ők nem is tudják, hogy azt a felnőttek munkának nevezik.
„Az ő célja a dolgozás.”
A mozdulatok öröme az ami meghatározza mennyi ideig és hányszor fogja az asztalt letörölni. A gyermekek addig ismétlik, amíg belső vágyuk kielégül. „tovább”…
Az előkészített környezet szerepe
Fontos az a környezet amiben élünk, amiben a szabadság után vágyó gyermekek élnek.
Az előkészített környezet Mária Montessori pedagógiájában tűnik fel először a gyermekneveléssel és a nevelés kutatásával foglalkozó pedagógusok, pszichológusok között.
A rend, az eszközök állandó helye is fontos szempont az előkészített környezetben. Tudják mindent mindig ugyan azon a helyen találnak meg, ha mégsem, akkor valaki dolgozik velük. „tovább”…
- TELJES KIBONTOTT ANYAG A „TOVÁBB” UTÁN
Az abszorbeáló lélek
Mária Montessori vallja, a gyerekeknek különleges pszichikai képességük van arra, hogy befogadjanak ismereteket, és hogy elraktározzák azokat. Ösztönösen szívják magukba a környezet ingereit a szenzitív periódusukban, életkoruknak abban a szakaszában, amikor a világ egyfajta megértése, megismerése a cél.
Láthatjuk, a nyelvtanulás is milyen könnyen megy kisgyermekkorban. Ösztönösen szívják magukba az információkat, a körülöttük levő élményeket, eseményeket.
Az óvodás gyerekek mindent meg akarnak érteni, mindent meg akarnak magyarázni. Ez a szenzibilitás mindaddig fennmarad, amíg a gyerekek felfedező vágya ki nem elégül.
Mária Montessori ezért olyan eszközrendszert dolgozott ki, ami képes ezeket az igényeket kielégíti. A gyerekek spontán meglévő képességeikre építenek, és ezek biztosítják a fejlődésüket lépésről-lépésre.
Az érzékeny periódusok
„ A belső befogadóképesség határozza meg, mit kell felvennie a gyermeknek a környezet sokszínűségéből, s hogy melyik szituáció a legelőnyösebb a pillanatnyi fejlődési stádium számára. Ez az, amelynek következtében bizonyos dolgokra figyel, másokra nem.” állítja Mária Montessori.
A gyerekek már egészen piciny korukban mintegy maguk választják ki a saját maguk számára a fontos információkat abból az ingertömegből, ami a környezetükben éri őket. A kis csecsemők a külvilág zajaira reagálva jeleznek nekünk, mi kellemes számukra, ill. mi zavarja őket.
Így mi felnőttek, figyelve a gyermekek jelzéseire, segítünk kielégíteni érdeklődésüket: ha kívánják énekelünk nekik, ha kívánják beszélünk hozzájuk, vagy eleget teszünk ismeretszerzési igényeiknek.
A figyelem polarizációja
Mária Montessori a 3-7 éves gyermekeket megfigyelve tapasztalta, hogy a gyerekek időnként elmélyülnek egy-egy tevékenységben. Ilyenkor szinte nem is vesznek tudomást a környezetükről, nehezen hallják meg ha szólnak hozzájuk, vagy ha kérdéseket tesznek fel nekik.
Sokszor tízszer, hússzor is elvégzik ugyan azt a tevékenységet, legyen az rakosgatás, gombolgatás, számlálás. Az eszközöket sem tudjuk ilyenkor elkérni tőlük, ragaszkodnak hozzá.
A külső ingerre – ami egy eszköz – tartós reakcióval reagál a gyerek.
Mária Montessori ezt a tevékenységet kísérő jelenséget a figyelem polarizációjának nevezi, pl. egy új ismeretlen dolog vizsgálata a megismerés szintjéig.
„ A mindennapi életben a rendezett munka elősegíti a szellem összeszedettségét, és az elhasznált erők az összeszedettség forrásából állandóan megújulnak, így egy folyamatos kölcsönhatás jön létre.”
Ez a kulcsa a Montessori és talán lehetne kulcsa minden pedagógiának: „a koncentráció ezen értékes pillanatait felismerni.”
A gyermek szabadsága
Mária Montessori pedagógiai nézete szerint a szabadság függetlenség és önállóság utáni vágy, és igyekezet annak megvalósítására.
„..nem lehetünk szabadok, ha nem vagyunk függetlenek.”
A szabadság, az önállósulási vágy már a születéssel elkezdődik a gyerekek életében. Eleinte szoros a kötődés, mert sír, hogy enni kapjon, ha fáj valamije. Szüksége van még a felnőttre, jelzi, mire van szüksége.
A későbbiekben fokozatosan elszakad a felnőttől, elkezdi az „önként” vállalt feladatokat begyakorolni. Megtanul rágni, járni, beszélni, gondolataikat kifejezni. Megtapasztalja a függetlenséget és ez őt tovább hajtja, hogy minél több területen lehessen „szabad”.
A szabadság önálló döntést, önálló választást jelent a gyerekek saját igényeinek kielégítése érdekében.
Mária Montessori megfigyelte, ha szabadságot, szabad döntést kapnak cselekedeteikben a gyerekek, akkor kialakul a fegyelem.
A szabad tevékenykedés fegyelmet mutat mások szemében, holott mindenki azt csinál amit akart.
Amint megteremtjük számukra az előkészített környezetet, maguk választhatják ki a tevékenységükhöz szükséges eszközöket, ezekkel addig dolgozhatnak ameddig szeretnének, akkor kialakul a fegyelem, a rend és belső békéjüket is megtalálják a gyerekek. A feltételeket kell, hogy megteremtsük, de beleavatkozni, tanítani azt nem szabad.
Mária Montessori pedagógiájában a szabadsághoz hozzátartoznak a társak is. Megérteti a gyerekekkel, hogy egyedül nem létezhetnek a világban, mindig szükségük van társakra, a társadalomra, ahol visszajelzést kaphatnak önmagukról.
A Montessori által létrehozott vegyes korcsoportú intézmények ezt a gondolatot viszik tovább, ennek a szellemiségében alakultak ki. A Montessori csoportokban segítenek egymásnak a „tanulásban”, de tiszteletben is tartják egymás személyiségét, igényét, tanulási technikáját, tanulási idejét. Soha nem zavarják meg a kis szőnyegen tevékenykedő gyermekeket, esetleg csak kérés után kapcsolódnak egy-egy gyermek tevékenységébe.
A gyermeki munka jellemzője
Kisgyermekkorban még nem azért dolgozik a gyerekek, hogy haszna legyen a munkájuknak. A gyerekek élvezik a munkát, ők nem is tudják, hogy azt a felnőttek munkának nevezik.
„Az ő célja a dolgozás.”
Ebben a korban még a munka játék számukra. Olyan tevékenység amit gyakorol, többször egymásután megismétel, mégsem a „gyümölcsét” élvezi, hogy tiszta az asztal. A mozdulatok öröme az ami meghatározza mennyi ideig és hányszor fogja az asztalt letörölni. A gyermekek addig ismétlik, amíg belső vágyuk kielégül. A céllal megkezdett tevékenység célja hamar szertefoszlik és helyébe lép a cselekedet adta örömforrás, amelyet a mozdulatok öröme hívott életre.
A munkafeladatok gyakorlása közben fejlődik szabadságuk. Nem fáradnak el a munka közben, hanem fejlődnek és gyarapítják energiáikat. A munka egyesíti őket a környezettel, így szabad akarattal, örömmel és érdeklődéssel dolgoznak.
„Segíts, hogy egyedül csinálhassam!”
„ A munka egyesíti a gyermeki lényt a környezettel. Ez a munka azonban csak azoknál a gyerekeknél mutatkozik meg, akik a számukra megfelelő környezetben élnek.”
Az előkészített környezet szerepe
Mária Montessori szerint minden cselekedetünk kapcsolatba kerül a környezetünkkel.
Fontos tehát az a környezet amiben élünk, amiben a szabadság után vágyó gyermekek élnek. Nem mindegy, hogy milyenek azok a tárgyak, eszközök, amivel nap-mint nap kapcsolatba kerülnek, manipulálnak. Egy-egy új tárgy megismerése, megtapasztalása, szellemi táplálékuk, egy-egy új út a szabadság felé. Az előkészített környezet elengedhetetlen a gyermekek egészséges fejlődése érdekében.
Az előkészített környezet Mária Montessori pedagógiájában tűnik fel először a gyermekneveléssel és a nevelés kutatásával foglalkozó pedagógusok, pszichológusok között.
A felnőtt képes azt a környezetet megteremteni, ahol a gyerekek megfelelően ki tudják elégíteni a szabadság utáni törekvéseiket.
A megfelelően előkészített környezetnek tartalmaznia kell az önnevelés eszközeit. Nagyon fontos, hogy a gyermekek maguk választhassák ki azokat az eszközöket, amivel tevékenykedni szeretnének.
A felnőtt feladata ilyenkor a passzív szemlélődés és csak akkor teremthet kapcsolatot, ha azt maguk a gyermekek kérik. Szabadságot kell biztosítani, hogy úgy, olyan ütemben valósíthassák meg önmagukat amire szükségük van.
A rend, az eszközök állandó helye is fontos szempont az előkészített környezetben. Tudják mindent mindig ugyan azon a helyen találnak meg, ha mégsem, akkor valaki dolgozik velük. Azt is tudják, hogy kis idő múlva ők is megkapják, mert ha már valaki eleget dolgozott egy-egy eszközzel akkor visszateszik a helyére.
